Ugrás a tartalomhoz

Alfred Józef Potocki

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Józef Potocki
Jan Matejko festménye Potockiról
Jan Matejko festménye Potockiról
Született1822. július 29.[1]
Łańcut[2]
Elhunyt1889. május 18. (66 évesen)[1]
Állampolgársága
HázastársaMaria Klementyna Sanguszko
Gyermekei
  • Roman Potocki
  • Józef Mikołaj Potocki
  • Klementyna Tyszkiewicz
SzüleiJózefina Maria Czartoryska
Alfred Potocki
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • Member of the Diet of Galicia and Lodomeria
  • osztrák birodalmi gyűlés tagja
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
  • Ausztria miniszterelnöke (1870. április 12. – 1871. február 4.)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Józef Potocki témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alfred Józef Potocki, gróf, (Łańcut, 1817. július 29.[4]Párizs, 1889. május 18.) osztrák államférfi.

Életpályája

[szerkesztés]

Lengyel nemesi családból származott. Előbb a diplomáciai pályán működött, majd (1861-ben) az urak házába lépett, ahol a lengyelek és a kormány között a közvetítő szerepére vállalkozott. 1867. december 30-án mint I. Ferenc József bizalmi embere a polgárminisztériumban a földművelésügyi tárcát vállalta. Mint a föderalizmus híve, a csehekkel való kibékülést sürgette és amikor a minisztérium kebelében e kérdés miatt az összetartás felbomlott, Potocki Eduard Taafféval és Johann Nepomuk Bergerrel külön memorandumban tolmácsolta nézeteit a császár előtt. De mert a képviselőház és az urak háza a cseh követeléseket nem tartotta kielégíthetőknek, a császár Potockit és társait 1870. január 15-én elbocsátotta. Három hónap múltával, áprilisban Potockit miniszterelnökké nevezte ki. Potocki a gróf Richard Belcredi-féle federalisztikus rendszer megújítását kísérelte meg, de nem rendelkezett parlamentáris többséggel, a német fegyverek diadalainak hatása alatt és azonfelül id. Andrássy Gyula gróf magyar miniszterelnök ellenzése mellett nem tarthatta magát állásában: 1870. november 23-án beadta lemondását, amelyet a császár 1871. február 7-én végleg elfogadott.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b 2.261.130
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  4. Más adatok szerint 1822. július 29.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]